Győr Megyei Jogú Város Levéltára

 

GYŐR TÖRTÉNETE AZ ARANY HÁROMSZÖG TÜKRÉBEN
Bécs-Győr-Pozsony
1526-1920

A korai középkorban a városok együttműködése még kezdetleges volt, többnyire kimerült a kereskedelem és az ezzel összefüggő iparágak kapcsolataiban. A céhek kötelezték a legényeket, hogy vándoroljanak és a szakmát több hasonló műhelyben sajátítsák el, egyúttal nyelvismeretre is szert tettek. A három város: Bécs, Győr, Pozsony együttműködése jóval később, a Habsburg birodalmon belül bontakozott ki.

Mohács után Ferdinánd osztrák főherceg, röviddel később I. Ferdinánd néven magyar király, katonái, akik megszállták a várat és a várost, ha nem is nagyobb helyőrséget, de egy kislétszámú csapatot hagytak hátra. Ezzel a város sorsa a következő évtizedekre, évszázadra eldőlt. Ez azt jelentette, hogy a fontos rábai átkelőhely, a Buda-Bécs közötti országút egyik meghatározó helye Ferdinánd király, tehát a Habsburgok kezére került. Az 1550-es évek kezdetétől, amikor a város az országos főkapitány, tehát a Habsburg Magyarország országos főkapitánya tisztjét viselő Sforzia Pallavicini őrgróf, olasz zsoldosvezér székhelye lett, az építkezések odáig jutottak, hogy a falakon kívülmaradó külvárosok, ilyen volt a Szent Benedek plébániatemplom körüli falu, a Szent János lovagoknak valahol a Pándzsa patak, tehát Kismegyer felé lévő rendháza körüli telep, a Kertesszernek nevezett, talán a Kálvária utca táján fekvő kis falucska igen gyorsan el néptelenedtek, elpusztultak.

A város történetének utólag legendássá vált eseménye volt az 1529-es Bécs elleni török hadjárat. A hatalmas seregvonulásnak, amely értelemszerűen az itt vezető "nagy hadiúton" zajlott le, az emléke az eddigi helytörténeti irodalomban úgy maradt fenn, hogy Christoph Lamberg királyi fővadászmester, várkapitány felgyújtatta a várost, és elmenekült a török elől. A történeti források pontosabb vizsgálata azt látszik bizonyítani, hogy nem Lamberg volt, aki felgyújtatta a várost. Ő ugyan valóban elhagyta katonáival együtt Győrt, hiszen nem sok esélye lett volna, hogy a török szultán seregével szembeszálljon, azonban azok a könnyű lovasok, vagy - ahogy később mondták - huszárok, akik Bakits Pál parancsnoksága alatt álltak, a rábai átkelőkön többször megtámadták a törököket, mire azok bosszúból ágyúztatták a várost. Ennek nyomán keletkezett a tűzvész, amelyben a város egy része a lángok martalékává lett. A vár átépítése az 1550-es években különösen jelentős fordulatot hozott. 1555-ben döntöttek Bécsben a központi kormányszervek, hogy Győrben ne csak a belső várost, tehát ne csak az ún. Káptalandombot, amelynek már a középkor óta voltak várfalai, erősítsék meg új falakkal, hanem ott, ahol a váralja, a város körüli palánk fut, ott húzzanak fel új várfalakat, mégpedig kő alapzattal és tégla falakkal. Mint ahogy az egész királyi Magyarországon, Magyaróvártól Kassáig vagy Szatmárig, Győrben is olasz - a legnevesebbek közöttük Pietro Ferabosco és Francesco Benigno- és osztrák (Thomas Eyseler Bécs főépítésze) hadmérnökök kaptak megbízást arra, hogy a kor legelőrehaladottabb várépítészeti ismereteinek megfelelően felépítsék az erődítményt. 1560-ban különösen nagy lendületet kapott az építkezés. A török veszély egyre nyomasztóbb lett, és Bécsben fokozódott a félelem, hogy Győrt török támadás éri, s ezzel elesik az utolsó olyan erődített hely, amely még az uralkodói székhelyet védi. Az erődítések gyorsításában és a következő 130-140 évben a győri vár újból és újbóli korszerűsítésében, jó karban tartásában ez a szempont játszott meghatározó szerepet. Az, hogy Győr és Bécs között a nem oly nagy távolságon csupán az egyetlen, katonailag nem igazán jelentős magyaróvári vár feküdt, azaz lényegében semmi sem állhatta volna útját a portyázó török csapatoknak. 1564-ben már elkészült az az összeírás, amelyet a város első telekkönyveként tartunk számon.

A nyugati kereskedők már nem mertek, nem is utazhattak az ország belsejébe a török megszállás miatt, ők Bécsig, vagy legfeljebb a határvidékig jöhettek. Ennek a határvidéknek az utolsó biztos pontja Győr volt. Tehát a határ mentén, a hódoltsági és a királyi Magyarország határán Győr vált olyan ponttá, ahol a várfalak és az itt állomásozó katonaság árnyékában változatlanul lehetett vásárokat, piacokat tartani, a nyugati iparcikkeket továbbadni.

A Német-Római Birodalom városainak, amelyek lakossága ebben az időszakban jelentősen gyarapodott, ahol a lakosság már nem foglalkozott mezőgazdasági termeléssel, húsellátását. Az ő számukra, miként Bécs és környéke számára is a keleti területekről, Kelet-Közép-Európából, elsősorban Magyarországról, Lengyelországból igyekeztek beszerezni az élelmiszer szükségleteket. Miközben nyugati országokból iparcikkeket hoztak a kereskedők és azzal Bécsig, onnan pedig Nagyszombatig, Pozsonyig, Győrig, vagy Magyaróvárig jöttek, a hódoltságból érkező hatalmas szarvasmarhacsordák és juhnyájak Nagyszombat, a Vág-mente mezővárosaiban és nem utolsósorban, sőt egy időszakban első helyen, a győri piacokon cseréltek gazdát. 1577-78-79 táján, a nyolcvanas években százezret meghaladó nagyságrendben. Óriási szám ez még mai szemmel nézve is.

Mennyire befolyásolta Győr történetét a török megszállás? Mint ismeretes, 1594 késő nyarán a felvonuló hatalmas török sereg ostrom alá fogta a győri várat. Az esemény része volt a 15 éves háború egyik nagy hadjáratának, amelynek során a törökök sokáig mérlegelték a Bécs elleni felvonulás lehetőségét, azonban végül Győr ostroma mellett döntöttek, úgy gondolván - azt hiszem, nem helytelenül -, hogy amíg Győrt nem tudják elfoglalni, addig a Bécs elleni hadjárat is bizonytalan, hiszen a hátországban van egy nagy, megerődített város, jelentős számú katonasággal.

Hardegg 1592-ben került Győrbe főkapitánynak, és ez a két év igazából kevés volt ahhoz, hogy megismerje az itteni helyzetet. Az ostrom idején kétezer főt meghaladó helyőrség állt rendelkezésére, azonban az a tény, hogy a Mátyás főherceg, a későbbi II. Mátyás király vezetése alatt álló császári sereg elvonult az erődváros alól, előrevetítette az ostrom kimenetelét.

Győrben a legnagyobb szabású kárpótlásra a négyéves török uralmat követően került sor. A lakosság egy része már a török ostrom előkészületei folyamán elmenekült, a másik része a vár kiürítésekor a kivonuló katonasággal együtt távozott. A városban rekedtek közül főként a nők és a gyerekek jutottak török rabságba. Őket a törökök a birodalom különböző részein eladták. A menekülők Pozsonyban és környékén, a Nyitra vidékén, valamint Szakolcsán telepedtek le. Az 1598-ban bekövetkezett felszabadulás újabb nagyarányú pusztulással járt. Ősszel megindult a lakosság visszaköltözése, a házak és a földek birtokba vétele, de ez a beszállásolt katonaság miatt nagy nehézségekbe ütközött. Megindultak az ilyenkor szokásos perek: kié a ház, kié a föld? Megnőtt a jogvégzett emberek becsülete és megtelt az erszényük csillogó tallérokkal.

A város, a gazdaságilag, társadalmilag jelentősen megerősödött város, az 1683-as Bécs elleni török hadjáratot nagyobb megrázkódtatások nélkül élte át. Ekkor a török valóban Bécs ellen akart vonulni és Győr köré csupán ostromzárat vontak. Ahogy ez a hadjárat lezajlott és 1686-ban Buda felszabadult, Győr katonai szerepe csökkeni kezdett. Ennek egyik jele volt (formális jele, de nagyon fontosnak tartom), hogy 1690-ben az Udvari Haditanács hozzájárult az egyik legfontosabb "hadtáphivatal", az építési hivatal udvarának a karmelita rend számára történő átadásához, kolostorépítés céljára. A döntés világosan jelezte azt, hogy Győr katonai szerepe a török visszaszorulásával leértékelődött, noha csak a XVIII. században, a Rákóczi-szabadságharc után szűnt meg teljesen.

A XVIII. század elejétől fogva a városvezetés már egyértelműen a szabad királyi városi rang elnyeréséért küzdött. Ennek előfeltétele volt a földesúri fennhatóság alóli megváltás. A tárgyalások csak nagyon nehezen indultak, mert a káptalan részéről rendkívül nagy volt az ellenállás. 1741-ben a város kinyomtatta I. Lajos 1361-ben adott privilégiumát, mely arról tanúskodott, hogy Győr tárnoki város volt és nem tartozott a káptalan földesurasága alá. A káptalan tiltakozott a szabad királyi városi jog megadása ellen, de Mária Terézia a polgárság mellé állt. 1743 januárjában indultak meg a tárgyalások a káptalannal, melynek a város a földesúri jogok átruházásáért 17000 Ft váltságdíjat fizetett le. Ezután már úgy látszott, hogy semmi akadálya nincs a privilégium megszerzésének. Mária Terézia 1743. március 6-án kiadta a kiváltságlevelet, s a győri polgárokat egyetemes a nemesek sorába léptette.

Mit jelentett a szabad királyi városi rang? Elsősorban a személyes szabadság biztosítását a polgárok számára, s ennek keretét, az önkormányzatot. Szabad bíró és tanács választást. Első fokon csak városi bíróság ítélkezhet a polgárok felett. Szabad végrendelkezési jogot. A polgárok saját áruik után rév-, vám- és harmincad mentességet élveztek. Pénzadójukat évente egy összegben fizethették a királynak. Jobbágyszolgáltatással nem tartoztak. Megillette őket a malomtartási, hús- és italmérési, valamint a vásártartás és árumegállítás joga. Követeket küldhettek a rendi országgyűlésbe. Plébánosukat szabadon választották és gyakorolták a kegyúri jogokat.

A barokk kortól számítgathatjuk a három város valódi együttműködését, amely a kölcsönös érdekek tisztelete mellett már kulturális, építészeti, stb. volt. A kereskedelem domináns szerepe azonban még jó darabig megmaradt.

Később a gabonakereskedelem megtorpanásával a súlypont némileg áttevődött az állatforgalomra. Akárcsak a búza esetében, itt is közvetítő kereskedelemről volt szó. Előbb a Dunán, majd a vasúton évente közel 300 ezer sertés és 10-20 ezer szarvasmarha érkezett Győrbe, hogy pihenés és hízlalás után eljussanak Grác, de még inkább Bécs piacaira.

A kedvező gazdasági feltételek azonban az 1860-as évek elejétől megváltoztak. A Buda-Trieszt vasútvonal megépülésével a főváros kereskedelmi, gyűjtő és elosztó szerepe jelentősen megerősödött. A gazdasági erőtér ilyen átrendeződése alaposan csökkentette Bécs gabonaforgalmát, amelynek következtében Győr terménykereskedelme szinte alapjaiban rendült meg. A helyi sajtó és a közhangulat valóságos katasztrófáról beszélt. A legtöbb nagykereskedő Pestre, Nagykanizsára vagy Bécsbe tette át székhelyét, és ezáltal létszámuk 1881-re mindössze 17-re csökkent az öt évvel korábbi 84-gyel szemben.

Győr gazdasági életének a minőségi változását a gyári jellegű ipar megtelepítése hozta. Az előnyös földrajzi környezet (bőséges ipari víz, Bécs és Budapest között a több irányú vasúti kapcsolat) önmagában még nem bizonyult volna elegendőnek. Kellett hozzá az a polgári mentalitás, amely felismerte az ipar hatását a város fejlődésére. A győri vállalkozók mindent megtettek, hogy a tőke számára vonzóvá tegyék a várost.

Győr községi vagyonalapja Szeged után a második legnagyobb tiszta vagyon volt. Az üzemek és a beruházások által képviselt vagyont tekintve Pozsony és Temesvár után a harmadik helyen állt. Ezek után érthető, hogy a győri lakáspolitika mintaszerű volt.

Győrben itt van az ágyúgyár, az ágyúgyári csarnokok, a leszerelt ágyúgyár, ezekbe költöznek be a textilgyárak sorra. Néhányat említek közülük, ilyen a Magyar Textilipari Rt. fonodája (ez egy osztrák érdekeltségű cég, ami az ágyúgyárba költözik be), a francia érdekeltségű Gyapjúfonó, Szövő, Festő és Kikészítő Gyár, a bécsi Heller és Asconas Harisnyagyár. Ezek a gyárak ma is ott vannak, léteznek, - nagy részük -, tehát ekkor válik Győr a vidék legnagyobb textilipari központjává. Ez a 20-as évek. Aztán jön a válság - 1929-33 -, annak összes katasztrofális következményeivel.

Az iskolai végzettség tekintetében Győrött nagyon jó a helyzet. Az I. világháború előtt, a dualizmus éveiben Győrött is volt Jogakadémia, működött királyi Jogakadémia, ami nem adott teljes jogi végzettséget, jogi doktorátust nem biztosított (el kellett menni a Pázmány Péter Tudományegyetemre és ott lehetett csak doktorálni), de legalább abszolutóniumot lehetett szerezni Győrben is. Ez a Jogakadémia is megszűnik, s ettől kezdve Győrött nincs felsőfokú oktatási intézmény. Legfőképpen nincs egyetem. Minden fajta kezdeményezések vannak. Az 1870-es években is, hogy Győr kapjon egy egyetemet. Az I. világháború után, Trianon után az elcsatolt területeken működő egyetemeknek el kell hagyniuk az utódállamokat (elsősorban a pozsonyi egyetem jön számításba, illetve a kolozsvári tudományegyetem), ezeknek onnan ki kell költözniük.